Érdekességek

Amfiteátrumok és gladiátorok

Gladiátorok:

A gladiátorok a legtöbb esetben hadifoglyok, engedetlen rabszolgák, bűnözők voltak. Voltak azonban a társadalmi ranglétra magasabb fokáról lecsúszott emberek is közöttük. Előfordult, hogy szabad emberek önként mondtak le szabadságukról és váltak gladiátorrá. Ennek számos oka lehetett. Manapság nem tűnik a legvonzóbb alternatívának ez az életforma, a gladiátorok élete előnyökkel is járt.
Naponta háromszor kaptak enni, orvosi ellátásban részesültek és anyagi javakra, pénz nyereményre tehettek szert a küzdelmeik során, nem beszélve a nők rajongásáról. Az ilyen feltételek elég csábítóak lehettek a minden pénzét felélő arisztokraták között vagy szakma nélküliek körében. A gladiátorok életét az évente 2-3 alkalmi harc mellett a napi szintű kemény edzés és gyakorlás tette ki. Vasfegyelemmel és szigorral tartották őket féken, és kemény büntetésben részesültek, akik engedetlenek voltak.

Amfiteátrumok:

Talán a legismertebb amfiteátrum a világon a Colosseum. Pedig az első gladiátor mérkőzésekre legfeljebb fából készített tribünök és a környékbeli épületek nyújtották az ülőhelyet. Statilius Taurus-hoz köthető az első félig kőből félig fából épült amfiteátrum a Mars-mezőn. A ma megszokott forma Julius Caesar-ral kapcsolódóan kerül említésre először. Két egymással szembefordított kettős színház lehetett ez az épület. A legelső kőből épült amfiteátrum az Amphitheatrum Flavium vagy mai nevén a Colosseum volt. Vespasianus fogott hozzá az építkezéshez, de a munkát Titus folytatta és Domitianus fejezte be végleg. A Krisztus előtti első század második felétől kezdődött a nagy amfiteátrum építési láz. Szerte Itáliában és egyéb provinciákban kezdtek építésbe, hogy a legnépszerűbb szórakozási igényt kielégítsék.

Cirkuszt és kenyeret, vagyis az intézményesített emberölések a Római Birodalomban

A játékok kezdete:

Ha az ókori Rómára gondolunk, az elsők között jut eszünkbe a gladiátor küzdelem hagyománya. Ez a véres és kegyetlen szórakozás az egyik legnépszerűbb elfoglaltsága volt a római embereknek. A népszórakoztatás csúcsát jelentette abban a korban. De vajon honnan ered ez a hagyomány és mit a gyökerei? A gladiátor küzdelmeket nem a rómaiak találták ki, hanem az etruszkoktól vették át. Kezdetben vallási jelentősége volt. A római hagyomány az első gladiátor küzdelmet i.e. 264-ra teszi, amikor az elhunyt Decimus Iunius Pera tiszteletére fiai a Forum Boariumon három pár gladiátort állítottak ki, hogy élet-halál harcot vívjanak apjuk tiszteletére. Valószínű, hogy a temetési szertartáshoz már régebben is kötődött a gladiátorok harca.

A cirkuszi játékok a népszerűség szolgálatában:

Az első politikai célzatú küzdelmet, a nagy néptribunus Gaius Sempronius Gracchus rendezte i.e.122-ben. A Forum Romanumon kialakított küzdőterület nagy tömegeket vonzott. A szegények persze nem tudták megfizetni a fából ideiglenes állított tribünök jegyárait. Gracchus leromboltatta ezeket, így a szegényebb nép is láthatta a párviadalokat. E tettével a néptribunus sokat lendített népszerűségén. A köztársaság korában vagyonos emberek bármikor rendezhettek viadalokat, bár ezek igen költségesek voltak. A császárok hamar rájöttek, hogy nagyszerű propaganda eszköz a gladiátor küzdelmek szervezése, még ha ez hatalmas terhet is rótt a kincstárra. A küzdőterületek megtöltését sokszor a császár szponzorálta, ezáltal kiszorítva más, módosabb családokat. A császárság korában a nép kevésbé tudta érvényesíteni akaratát, a küzdelmek alatt mégis lehetősége volt nyíltan bírálni vagy éltetni császárukat. Az amfiteátrumban a tömeg jótékonyan megvédte a méltatlankodókat. A viadalokon részvevő császár jelenlétével is növelte népszerűségét és igen fontos volt az is, hogy miként reagál az ilyenkor elhangzott bírálatokra. Bár a tömegből való bekiabálás nem volt a legkomolyabb vélemény kinyilvánító cselekedett, inkább a vezetővel való kommunikáció illúzióját keltette. Ez sokszor fontosabb volt annál, mint hogy a császár ténylegesen meghallja a panaszokat és tesz e valamit. A módosabb családok olykor rendezhettek viadalokat meghatározott számú gladiátorral, ami szintén a császároknak kedvezett három okból is. Egyrészt a szervezés költsége nem a császárt terhelte, másrészt a kisebb számú gladiátor párt felvonultató rendezvény nem volt akkora szenzáció, így a császár által rendezetthez nem is volt mérhető ahol bármennyi gladiátor párt fel lehetett vonultatni. Harmadik ok az volt, hogy a nép a szórakozását így is megkapta, s köztudott volt, hogy minél többet kiabál a tömeg a lelátókon, annál kevesebbet a gyűléseken.

Karácsonyi készülődés Olaszországban!

December hónapba lépve minden gyerek izgalomba jön, hiszen ez az ajándékozások hava, amikor előbb a Mikulás látogatja meg a gyerekeket, majd a Jézuska lepi meg őket karácsonyfa alatti ajándékokkal. A felnőttek az adventi koszorúkon lévő gyertyák meggyújtásával számolják vissza a napokat és közös meghitt fenyőfa díszítéssel veszi kezdetét a Karácsony Ünnepe.
Olaszországban December hónapban egészen másként zajlik a karácsonyi készülődés. Akár tartományonként is eltérések mutatkoznak milyen hagyományt követnek az év utolsó hónapjában.

Babbo Natale:

A gyerekeket December 6-án nem látogatja meg a Mikulás vagy Babbo Natale. A jóságos öreg 24-én este érkezik meg a gyerekekhez. Január 6-án Babbo "párja" Befana, az öreg jó boszorkány hozza az ajándékot a kicsiknek. Az egyház a következő történettel illesztette be a keresztény hagyományokba ezt a kereszténységnél is régebbi szokást: A három királyok, akik Jézus születésére igyekeztek, egy öregasszonytól kértek útbaigazítást. A hármak kérték, hogy tartson velük, de az idős asszony nemet mondott. Később megbánta, hogy nem tartott a királyokkal és útra kelt, batyuját megtöltve minden jóval. Sajnos nem találta meg a kis Jézust így keresése során minden kisgyerek kapott valamit tőle, abban reménykedve, hátha az a gyerek a kis Jézus. Napjainkban jó boszorka ajándékot hoz a jó gyerekeknek, akik cipő vagy csizma helyett zoknikat raknak ki. A rossz gyerekek tőlünk eltérően nem virgácsot, hanem szenet kapnak.

Karácsonyfa és jászol:

A karácsonyfa állítás hagyománya is különböző az olaszoknál. Náluk December 8-án kezdődik a fa díszítése. Ez a nap vallási és állami ünnep is az olaszoknak, a Szeplőtelen fogantatást ünneplik ilyenkor. Ekkor vásárolják meg a fenyőfát és mivel munkaszüneti nap is így a család ilyenkor kezdik feldíszíteni azt. Inkább az északi országrészen dívik a fenyőfák vásárlása, és egyre elterjedtebb a műfenyő is.
Délebbi részen inkább jászol állítás a megszokott. A Rómában a Piazza del Popolo-n több száz különböző jászolt lehet megtekinteni akár más országokból is. A jászol állítás szinte iparággá nőtte ki magát Olaszországban. A jászol köré nem csak az általunk szokott figurákat állítanak ki. A Szent Család mellett elmaradhatatlan a pásztorok hada természetes állataikkal együtt, a három király és más személyek is megjelenítésre kerülnek egy-egy figura alakjába. Jelentős különbség a magyar hagyományokkal ellentétbe, hogy a kis Jézust ábrázoló babát az olaszok csak szigorúan December 24-én éjfélkor teszik a jászolba.
December 13-án jön Santa Lucia, ami a mi Luca napunknak megfelelő. Santa Lucia már hoz ajándékot a gyerekeknek, de a hagyomány nem általános és területenként eltérő.